Füstszürke fecni 1
Merevedik, hogy behatoljon
A hamvas mélységébe.
Beszűkülő tágas idom
Vöröslik keskenyen, kényesen.
Aztán a sötétben hagyom
Véreres, nedves tagom:
Mozdulatlan tekintettel
A messzeséget bámulom.
"A boldogság csak akkor valódi, ha osztozunk benne mással."
2010 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése